Érezted már valaha úgy, hogy fogalmad sincs mi történik körülötted? Az agyad zakatol, de nem vagy képes nekiállni semminek?! Mintha már nem is érdekelne többé semmi. Elvesztetted a motivációdat, hogy tegyél bármit is bárkiért, de főleg magadért?! Összezavarodtál, és fogalmad sincs, hogy mit érzel? Érzed az ürességet, és hogy senki nincs ott neked? Senki nem érti meg, amin keresztül mész?
Rémlik milyen az, amikor órákon keresztül bámulod a villogó kurzort? Annyi ötleted van mindenre, és tudod, hogy ezen a mai napon nem fogsz tudni tenni a céljaidért semmit. A világon semmit. A villogó kurzor megléte számomra olyan érzés, mint a tiszta, sejtelmes üresség érzése. Nem is tudom máshogy megfogalmazni, de ennek az ürességnek a megléte ellenére, mégis ilyenkor érzem egyszerre a legtöbb érzést magamban: félelem, szomorúság, talán egy kis furcsa könnyebbség, mintha így könnyebb lenne minden, nem kell küzdeni semmiért, nem kell tenni semmit. Tudjátok, amikor befordultok, nincs kedvetek semmihez, és semmi hasznosat nem tesztek, sőt a pizzafutárhoz való kimenetelen kívül tényleg semmit nem tesztek. Ilyenkor a legapróbb dolgok is kizökkenthetnek ebből az állapotból, vagy átdobnak egy határon, ahonnan ma már nem lesz visszaút.
És mit teszel, ha nem marad semmi, csak a fájdalom? Mit érzel, ha minden, amit ilyenkor keresel, ami ilyenkor benned van, nem is létezik? Ha ez a megsemmisítő üresség nem is létezik igaziból, csak a fejedben? És olyan mélységig beleéled magad, amíg valósággá nem válik? Ha mást nem egy-egy napra. Létezik. Ezek azok a napok, amikor a sötétség, a démonaid, a félelmeid legyőznek. Te sem tudod megmagyarázni, hogy mit érzel, ugye?
És ha véletlenül valaki meghallgat az ilyen napokon, akkor nem érti, hogy miért drámázol, miért vagy szomorú, hiszen mindened megvan. De nem kell bocsánatot kérned, vagy rosszul érezned magad. Lehetsz szomorú. Lehetsz szomorú, ha az életedben olyan dolgok történnek, amikről mások csak álmodoznak. Mert lehet, hogy te megkapod, amit ők akarnak, de Te nem erre vágysz. Lehet, hogy van lakásod, autód, jó munkád, pénzed, de ha te csak arra vágysz, hogy legyen valakid, akire számíthatsz, aki mellett biztonságban érzed magad, akkor semmit sem számít a pénz. Az életben a legjobb dolgok ingyen vannak, és kierőszakolhatatlanok. Lehetsz szomorú. Nem számít mit mondanak. Nem vagy túl érzékeny, nem csak drámázol, vagy beképzelsz dolgokat. Lehetsz szomorú, mert Te másra vágysz. Amíg őszinte vagy magadhoz és tiszteled az érzéseidet, addig nem kell szégyellned, hogy mit érzel. Főleg magad előtt nem. Lehetsz szomorú.
Mindegy, hogy amire szükséged lenne vagy egy vágy, amit nem tudsz most épp elérni, vagy egy régi seb nyílt ki megint, vagy van valaki az életedben, akitől úgy érzed, hogy semmi vagy, egy fájdalmas emlék a múltadból, vagy egy szeretett ember elvesztése az életedből. Mindig van valami mélyen gyökerező seb, ami miatt szomorú vagy, nem tudsz felkelni az ágyból, és nem haladsz előre. De akármi is az ok, ne becsüld le, mert igenis képes rá, hogy felemésszen téged, engem vagy bárkit, aki hagyja magát. A félelem elemészt. Ne becsüld le, mert fontos, és van helye az életedben, csak találd meg a megfelelő polcot neki. Ahol nem mardos, éget belülről minden nap.Fontos, hogy kifejezd, feldolgozd, érezd, és aztán elengedd. Tanuld meg elengedni.
Éld meg a fájdalmat, amit a félelem és az üresség okoz. Másnap pedig kelj fel, és tedd a dolgod. Haladj előre, érd el a célod, akármekkorát is tűztél ki arra a napra. De ne add fel újra nap, nap után. Mindenkinek kell egy kis szünet, de ne hagyd, hogy elemésszen. Ahogy mondtam elég egyetlen apró dolog. Lendítsd ki magad!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: